Jung Bea – Az Első Év

 

Amikor 2006-ban Lukács Attilával kinyílt a látókörünk és elkezdtünk a testépítés zártabb világa mellett egyszerre foglalkozni a hagyományos sportok támogatására szolgáló teljesítményfokozó edzéssel, valamint berobbant a világunkba a CrossFit (persze hogy az eredeti Nasty Girls – “you can cry, just don’t be a baby!”), akkor szinte azonnal elkezdtünk azon gondolkodni, hogy miként lehetne egy saját, “funkcionális” edzőtermünk. Mindenképpen magunknak, de azért is, hogy másoknak is segítsünk.
 

Némi koncepcionális metamorfózis után a fejemben (utólag elég világos a szakmai és üzleti modell, de akkor – lassan 10 éve – ez nem volt ilyen egyszerű!) elég hamar meg is született az első edzőtermünk, a CrossFit Budapest első iterációja. Innentől lehetőségünk volt nagyon nagy mértékben azt az akkoriban itthon szinte teljesen ismeretlen szakmai munkát megvalósítani, amit tényleg szerettünk volna. Ha olyanokat mondok, hogy lágyszövet kezelés, trigger pontok, hengerezés, CrossFit, kettlebell, gumiszalagok, láncok, Athletes’ Preformance, Westside, teljesen személyre szabott edzés- és táplálkozási programok, akkor ma már nagyon sokan bólogatnak, hogy “persze!”, de ismétlem, majdnem 10 évvel ezelőtt ebből  szinte minden ismeretlen volt itthon és pláne nem volt úgy kommerciálisan elterjedve mint most!
 

Az eltelt évek alatt mindig volt 1-1 szenvedély alapú “project”, amelyek során foglalkoztam versenyzőkkel a szakmai ambícióim megvalósítása miatt is. Nyertünk nemzetközi érmeket is nem egy emberrel a full erőemeléstől és fekvenyomástól kezdve a profi röplabdán és kerékpár triálon át, illetve foglalkoztunk sok amerikai focissal, küzdősportolóval. Érdekes betéttörténet, hogy az a Horváth Kristóf, aki CrossFitben nemrég dobogóra állt (és a tesója Laura szintén), még unicikli triálosként jött le hozzánk egy időre! :D
 

Éppen CrossFit-ben nem igazán látszott tehetség és ambíció felbukkanni a vonzáskörzetünkben – természetesen Lacee-n kívül, akivel azt hiszem 2008-ben ismerkedtünk meg – ami azért annyira nem feszélyezett minket, mert mint mondottam, másik fajta edzések és célok is érdekeltek minket és sok sikert is értünk el azokban az arénákban. De természetesen jó lett volna CrossFit-es is!
 


Bea

Bea a 2011 decemberi érdi csapatversenyen tűnt fel igazán számomra, majd a következő év elején a HITS GYM-ben nálunk (ami már addigra az új CrossFit Budapest lett) megnyerte az egyéni kupát, bár csak 4 fős, de jó nevű mezőnyben. Egy szó mint száz, én már 2011-ben ambicionáltam volna Bea segítését, de mondhatjuk nyugodtan, hogy a helyzet akkoriban még túl komplex volt ehhez, hiszen Bea nagyon fiatal volt, Érden lakott, a Testakadémiában edzett, etc.
 

A sors azonban úgy hozta, hogy Bea elkezdett egyetemre járni Budapesten, ami már egy “logisztikai” előrelépés volt, majd némileg amiatt, hogy ez a környezetváltozás több okból sem volt a legsimább Bea számára, elkezdett kicsit kiesni az edzésből, sorvadt a motivációja, nem érezte jól magát. Amikor ez a mi tudomásunkra jutott, akkor rövid tanakodás után úgy döntöttünk, hogy megüzenjük neki, hogy szívesen felkarolnánk. Semmiképpen sem szerettük volna (Lukács Attival és Oláh Leventével, akik szintén segítik Beát), ha egy ilyen tehetség elkallódik - sem a Bea miatt, sem Magyarország miatt, sem magunk miatt. 


 

Itt a tavasz!

Bea szerencsére elfogadta a meghívást és személyesen leültünk átbeszélni a dolgokat pont 1 éve. Diplomáciai lépéseket is megtéve minden összeállít és Bea májusban elkezdte a munkát teljesen személyre szabott program alapján. Lehetne az írás vége is, de inkább leírom most, hogy Bea ideális alany. Persze talán a legfontosabb, hogy nagyon kedvelem mint embert, de emellett szorgalmas, kitartó és mindent megtesz, ami szükséges!
 

Mit tapasztaltam az elején? A CrossFit®, a Fittség Sportja nem egyszerű, minden kell! Bea esetében azt konstatáltam, hogy első “ránézésre” kicsit csalóka volt a kép. Sportos teste látványos, akrobatikus gimnasztika (“akró”) múltja bíztató, robbanékonysága kecsegtető volt, azonban számos mozgásminőségi diszfunkciót és hiányosságot fedeztünk fel, valamint lukakat a felkészültségében.
 

Az első és legnagyobb probléma (ami a mai napig sem volt teljesen kiküszöbölhető), az az alsótest, boka mozgásminőségének torzulása. Bea komolyan kicsavart pózokban tartotta a társát az akró gyakorlatok során, ami egyes helyeken hipermobilitást, más helyeken pedig torzult és beszűkült mozgástartományt hozott létre – asszimetrikusan!
 

Az alsótest diszfunkció miatt a “lassú” ereje is komolyan le volt maradva 1 évvel ezelőtt, nagyon nem akart a teste a mélyebb guggoló pozíciók környékén teljesíteni. Nyilvánvaló lett, hogy a mozgásminőség javításán túl az elsődleges feladat a guggolás erő drámai fejlesztése!
 


Amit azonnal igen jó formában találtunk, az a “peak power”, a robbanékony teljesítményleadás volt, elsősorban a helyből végzett olimpiai súlyemelő gyakorlatok formájában, azonban talán sokan nem értik, hogy – bár a CrossFit szerves része a maximális terhelésű súlyemelés is – ez nem feltétlenül csak előny. Szuper éles szikével nem lehet fát is vágni! A CrossFit-ben nagyobb jelentősége van annak, hogy szubmaximális és kis terheléssel tudj sokat dolgozni gyorsan, illetve munkaintervallumok között regenerálódni újra és újra! A legtöbb esetben azoknál, akiknél természetes módon nagy a robbanékonyság, ez hiányzik, olyanok mint egy dragstar, ami “robban” rövid távon, aztán “kész” van. Bármilyen hülyén és ösztönellenesen is hangzik, a túl éles kést tompítani kell a CF-hez! Főleg, hogy nagyon sok kvalifikáló esemény a versenyekhez nem kiegyensúlyozott feladatkörre támaszkodik (amit én a mai napig nem egészen értek), hanem inkább el vannak tolva a nagyon sok ismétléses metcon-ok felé, illetve, ha van is valami magasabb készséget vagy erőt igénylő feladat, az csak nagyon sok ismétlés után jön a WOD-ban. Bea ettől szenvedett is, főleg minél visszább megyünk az időben. Persze az első év nem igazán a versenyekről szólt, de erről később!
 

Tehát Beát megkaptam úgy, hogy a mozgásminősége nem volt jó, a kondíciója sem, a guggolásokban érthető módon gyenge volt, de jó volt az alacsony ismétléses (helyből) súlyemelő gyakorlatokban és nyomásokban.


 

A terv

Nyilvánvalóvá vált a hosszútávú terv számos eleme és az azonnali prioritások. Azt főleg kiemelném, hogy hosszabb és rövidebb távú terv is kell és szakmai fegyelem, hogy szétválasszuk a fejlesztést, edzést és a tesztelést, versenyzést, “szórakozást”. Nyilván vannak pozitív aspektusai a versenyzésnek, de a "mikor, mit, mennyit" a versenyeken való részvételekkel kapcsolatban hideg fejjel át kell gondolni, már ha valakinek vannak komolyabb tervei a jövőre nézve! Főleg igaz ez akkor, ha egy-egy versenyre több hetes kvalifikációk vannak, azokat esetleg szükséges valakinek többször is megcsinálni egy héten, valamint ha az élő verseny olyan komoly, hogy nagyon sokrétű felkészülésre van szükség. Ezek mind gátolhatják azt, hogy a prioritásaiddal törődj, főleg, ha az olyasmi mint mondjuk a maximális erőfejlesztés!
 

Elkezdtünk tehát dolgozni Bea alsótest erején és olyan szinten indultunk, hogy pl. először 40-50 kilós zsámolyra guggolásokkal terheltük csak. Világos volt, hogy több tíz kiló fejlődésre lesz szükség – amit mostanra el is értünk!
 


Az általam írt programok olyanok, hogy a sok éves és szerteágazó származású tapasztalataimat ötvözöm, de mint specifikusan CrossFit-es filozófia, leginkább OPT gondolataihoz áll közel. Semmiképpen nem hasonlít a crossfit.com programhoz, valójában senki nem követi azt, ha már nem totál kezdő, illetve versenyezni akar és hosszabb távon fejlődni.
 

Az egyik legfontosabb a hosszabb távú fejlődéshez még a glikolitikus metcon-ok szirénhangjának való ellenállás. A CrossFit-ben ugye egy konkurrens edzésről van szó, mindent “egyszerre” akarunk, azonban ez nem jelenti azt, hogy versenysportként és optimális módszerként nem alkalmazunk fázisokat és próbáljuk elkerülni, hogy módszerek, energiarendszerek terhelése üssék egymást. Semmi nem akkora halála például az erőfejlesztésnek, mint a “középsáv”, tehát a tejsavképző közepes metcon-ok. Az aerob munka és az erő még megy együtt, de ezzel a fajta “szexi metcon-nal” vigyázni kell!
 


Az energiarendszerek fejlesztésénél is pontosan tudjuk, hogy mikor mi a cél, és nem papíron érvényesnek látszó dolgokból indulunk ki, hanem pontosan azt nézem, hogy a Bea élettanában az történjen, ami a cél volt. A motorháztető alatt egyéntől és pontos tervezéstől függ, hogy mi történik valójában! A fejlesztés, tréning megfelelően meghatározott intervallumokban, intenzitásokon, pihenőkkel történik, ami persze nem jelenti azt, hogy a versenyekhez közeledve nincs versenyfeladat szimuláció 100%-on.
 

Mivel az edzések döntő hányadát személyesen vezénylem, ezért nagyon sok visszajelzést kapok, és hozok ezek alapján döntést akár a helyszínen (több, kevesebb, másképp, stb.), illetve egy fő stratégián és vázlaton túl tulajdonképpen egy napnál előrébb nincs megírva a program a teljes flexibilitás miatt.


 

Eredmények

A fentiekből érthető, hogy az első évben visszafogtuk és jól átgondoltuk a versenyzést. Ami az “élettani” és számszerű eredményeket, teljesítményeket illeti, mindent elértünk, amit szerettünk volna ezen időszak alatt és persze megismertük egymást. Sikerült a nagy “powerlifting” gyakorlatokon a több tíz kiló fejlődést elérni például!
 

Természetesen azért számos megmérettetésen részt vettünk ezen időszak alatt, mind CrossFit-ben, mind súlyemelésben.


 

Fitparádé 2013. október 19-20.

Az első versenyünk együtt, egyből a legnagyobb itthon, kétnapos! Bea ezüstérmes lett Horváth Laura mögött. Elég komplex téma volt ez az egész hétvége kezdve onnan, hogy azért még kicsit korán volt nekünk, nem számítottunk Laurára, voltak kavarodások és talán mondhatnánk, hogy szerencsénk sem volt, mely szót és koncepciót utoljára szeretnék használni! :D Nyilván az a cél, hogy minden versenyen tisztán teljesítmény alapján szerepeljünk jól, ha lehet a legjobban. Lényegében a duplatekerés utolsó helyen buktunk el, mentálisan, aminek persze nem szabad előfordulnia!
 


Mindenesetre jó állomás és indikátor volt, valamint Beának egy megfelelő mentális lépcsőfok miután korábban ugyan volt már győztes CF versenyen, de túl sok idő telt el azóta ezen pontig.


 

Battle of London 2014 (kvalifikációs WOD-ok 2013 novemberében)

A legnagyobb, legjobb hírű európai nem CrossFit HQ verseny több száz nevezővel nemenként. Bea 81. helyen kvalifikálta magát a 100-as londoni döntő keretbe. Akkor még úgy döntöttünk anyagi és felkészülési okok miatt, hogy nem élünk a meghívással és nem indultunk el. A felkészülés a versenyre erősen tönkretette volna a szezonon kívüli alapozásunkat (emlékezzetek, erő!), ezért nem érte volna meg összességében csak az élményért és tapasztalatért bevállalni. Mint mondottam, fontos a szakmai fegyelem, a tervek tartása!
 

"Dear Athlete,

Firstly we'd like to congratulate you on qualifying for the Battle of London Finals.

Of the 738 individual female athletes that entered the competition and the 484 who completing all the qualifier workouts and you have earned your place in the top 100! Without doubt this is going to be a top class competition."


 

Reebok CrossFit HESTreZ Team Invitational 2013, Lengyelország, november 30.

Az év végén jött egy hirtelen lehetőség Lengyelországban, hogy egy nemzetközi csapatversenyen résztvegyen egy magyar csapat is, ahol a GAMES jártas CrossFit Nordic is indult. Beát is meghívták és nagy élmények közepette bronzérmesek lettek a Nordic és a rendező helyi csapat után. Bea 15 gyűrű muscle up WOD-ot is vállalt sikerrel, valamint egy WOD-ban földről lökött 80 kilót fáradtan.


Games Open 2014

Tulajdonképpen egy résztávként határoztuk meg a Games Open-t, azonban én tudtam, hogy a Regionálisra való kijutás csodával is csoda lett volna, mivel biztos voltam benne, hogy idén még a továbbra is bővülő indulószám (és köztük sem mindenki mazsola azért), valamint a nyugat-európai menők és az egy lépéssel éppen mögöttük járók még nem merítették ki a fejlődési tartalékaikat. Emellett az Open azon túl, hogy az igazán a top rétegbe tartozókat szeparálja a többi százezrektől, notóriusan nem egy jó ranglista, hiszen nem ritkán olyan videók alapján vannak emberek rangsorolva, amelyeket bíró nem is lát vagy éppenséggel visszautasított gombot nyomtak rá, de a rangsorban szerepel az eredmény.


Mindjárt betegséggel indítottuk az első hetet, de az is világossá vált, hogy Beának még mindig a korábban is említett többszáz ismétléses metcon a kevésbé erős kvalitása. Sikerült a gyűrű muscle up-os WOD-ban is pár ismétlést csinálni az MU-ból; és összességében örültem volna az egyértelmű magyar első helynek, de a fentiek miatt azért nagy jelentőséget nem tulajdonítottunk ennek és gyorsan továbbléptünk.
 


Hozzátenném azt is, hogy ezen a ponton még Bea fejlődésében pár hét is igen sokat számít, főleg utólag kristályosodott ki ez nekem is, azonban ismét hangsúlyozom, hogy megvannak az előre elképzelt prioritások és fejlesztési szakaszok, ezért továbbra sem bánnom, hogy a szezonon kívüli főleg erőfejlesztésből nem áldoztam be heteket csak az Open miatt. A pár extra hét hatását megmutatta a francia throwdown kvalifikáció is, ami következett.


 

French Throwdown 2014, Párizs

Az is előre felvázolt cél volt, hogy 2014-ben Bea már induljon külföldi versenyeken is, így az áprilisi kvalifikáció következett a French Throwdown-ra. Bea 200 fölötti női indulóból a 60 fős továbbjutó döntős keretbe 15. helyen kvalifikálta magát, olyanokkal összecsapva mint Marianna Tzourtzek és Björk Odinsdottir, aki ebben a szent pillanatban 2. a Regionálison. A verseny döntője június végén lesz Párizsban!


 

MEFOB súlyemelés

Menet közben Bea “rendes” olimpiai súlyemelő versenyeken is indul a 63 kilós kategóriában. A MEFOB a “Magyar Egyetemi és Főiskolai Súlyemelő Országos Bajnokság”, melyen Bea még a közös munka előtt 2013 áprilisában is indult: 56 kg szakítás, 70 kg lökés (helyből) volt az eredmény a győzelméhez. 2014 áprilisban ugyanitt, direkt visszafogva, de beülve 58/78 kg volt az eredmény és Bea a 63 kg kategória bajnoka, a legjobb női és különdíjas versenyző lett.


 

Junior OB súlyemelés

Bea még junior korú versenyző (idén lett 20 éves), így a Junior Országos Bajnokságokon is indul. 2013-ban 57 kg szakítás, 75 kg lökés (helyből) született meg és ezzel ezüstérem. Idén – most nemrég – győzelemre és (közel) maximális súlyok megemelésére mentünk szenzációs eredménnyel:


- szakítás 71 kg


- lökés 86 kg


- Sinclair pontok alapján a 2. legjobb női emelő
 


Összevetve 1 év különbséggel a két OB-t: 132 kg vs 157 kg totál!


 

Itt tartunk most

Itt tartunk most tehát, elröpült egy év és élvezzük a munkát. Bea alapvetően mindenre képes, amire a világszintű CrossFit-ben szükség van, kezdve a bármilyen eszközön végzett muscle up-októl, mellkasérintéses húzódzkodásoktól át a kézenjárásig, lábnélküli kötélmászásig egészen a kipping nélküli HSPU-k végzéséig. Nyilván persze a kardinális kérdés a jó szerepléshez ezek és más feladatok elvárt terheléssel, mennyiségben és kombinációban való végzése, illetve az idő stopperen.
 


Szemmel tartva a külföldieket, az egyértelmű, hogy az ilyen “Bea forma” sikeres fiatal lányok hasonló pályát írnak le, csak az a hatalmas lépéselőnyük, hogy 1-2 évvel előrébb járnak, mert ennyivel több időt töltöttek el már komoly edzővel és motiváló, húzó környezetben. Ott van például Lauren Fisher (Garrett Fisher húga), aki szintén egy 20 éves főiskolás, junior súlyemelő bajnoki címet szerző és az Open-ben Dél-Kaliforniában 6. helyen landoló sportoló. Ő a san diego-i Invictus CrossFit-ben edz évek óta Cj Martin és szakembergárdájának keze alatt olyanok környezetében mint Josh Bridges, Camille és a nyerő Invictus Team. Ez a nem mindegy!
 


Lauren 2012-ben a GAMES előtt olyan sportolókkal mint Jenny LaBaw, Camille,  Nichole DeHart ...


 

A jövő

Beával töretlen a lelkesedésünk és a fejlődés jelenleg, és a lehetőségeinkhez képest mindent megteszünk, hogy 1-2 éven belül nemzetközi figyelmet is felkeltsünk. A júniusi francia versennyel kezdődően az itthoni versenyekre is fogunk nevezni, különös tekintettel az év végi Fitparádéra és a novemberi gálára, valamint az őszi felnőtt súlyemelő OB is célkeresztben van, bár teljesen dedikált csak súlyemelő felkészülést nem fogunk folytatni, CrossFitterek vagyunk.


Korábbi cikkeimben is nem egyszer írtam már arról, hogy számomra teljesen tiszta, hogy a sikerek alapja a hosszú távú tartósság, ezért mindig csínján próbálok bánni az érzelmeken, élményeken alapuló sportolás és a tudatos fejlesztés egyensúlyával.


Mindezeket elmondva, ahogy Beának is mondtam az év összefoglalása során, a legfontosabb, hogy mindezt élvezze és azt a mosolyt lássam az arcán, ami meg szokott jelenni minden kis siker után!