Újabb nagy nevek az elhullottak között

Kép forrása: http://games.crossfit.com

 
A tavalyi CrossFit Games női dobogóról egyetlen egy leány kvalifikálta magát az idei világbajnokságra, aki nem más, mint Valerie Voboril, aki kétség kívül a hétvége sztárja volt, hiszen végig egyenletes és lenyűgöző teljesítményt nyújtott. A tavalyi Games győztes, Sam Briggs már elbúcsúzott az idei bajnokságtól, a tavalyi Games második Lindsey Valenzuela pedig csak épp most tette meg, hiszen a SoCal régióban „csak” a negyedik helyet sikerült neki megszerezni. És hogy kik szorították le a dobogóról? A már említett Voboril, a legeslegveteránabbnak számító Becca Voigt és Lauren Fisher.

 
Kép forrása: http://games.crossfit.com
 

Az a Lauren Fisher, aki mindössze 20 éves, és nem mellesleg Garret Fisher húga (Games 5-ik), akit a héten majd a NorCal-ban láthatunk összecsapni Jason Khalipaval és Neal Maddoxal.
 

A fiúknál azért részben egyszerűbb volt a helyzet, hiszen a hétvége során ugyanaz a hármas állt végig dobogón, csak éppen napról napra változó sorrendben. Végül Kenneth Leverich léphetett fel a legmagasabb fokára, majd Josh Bridges és Dan Bailey. A három fiú óriási csatákat vívott a hét feladatsor során, sokszor fej-fej mellett haladva.

 
 Kép forrása: http://games.crossfit.com
 

Számomra ami nagyon fura volt ebben a régióban, az a bíráskodás. Sokszor lehetett olyat látni, mikor semmibe vették a standardeket pl.: wall-ball vagy ring dip. Nem hogy kétes ismétlés volt, hanem határozottan szabálytalan, de egész egyszerűen nem vették el. Viszont voltak pillanatok, amikor ember nem mondta volna meg, hogy mi történik, és nem adták meg az adott ismétlést.
 

Gondolom, sokan emlékeznek a tavalyi évre, mikor a regionális sorozat elején ki voltunk azon akadva, hogy mennyire szigorúak voltak a bírók Európában, de végtére is legalább igazságosak. Aztán jöttek sorban az amerikai régiók, és botrányos ismétléseket adtak meg. Nem ennyire súlyosan, de azért most is bennem van ez az érzés. Konkrétan Dan Baileynél volt az az eset, hogy egészen nevetségesnek tartottam, hogy egy kb. 60+ éves bírója volt az 50-es WOD-nál, és az ismétlések során össze-vissza hajlongott, de hogy soha nem azt nézte, amit kellett volna, az biztos. Egyébként is nagyon sok idős bíró volt ebben a régióban, félre értés ne essék, semmi bajom velük, ha normálisan végzik a dolgukat, csak a többi helyszínhez viszonyítva szokatlan.
 

Na szóval a héten jön a NorCal, ami egyébként is híres az idétlen bíráskodásról, úgyhogy lehet majd csámcsogni.
 

A csapatoknál is viszonylag egyszerű volt a mese, hiszen a tavalyi dobogó ugyanabban a sorrendben állt fel idén is. Reméljük, hogy ezúttal a Brick Nation „tiszta” marad.
 

Invictus, Team CDR Redlands, Brick Nation a Games kvalifikáltak.


 
 Kép forrása: http://games.crossfit.com
 

Ázsia, az a régió, amiről egyébként nem igazán szoktunk beszélni, hiszen messze elmarad az erősebb régióktól. Viszont idén annyi változás történt, hogy egy pár erősebb versenyző „átigazolt” ebbe a régióba, így a férfi mezőny jóval izgalmasabbá vált. A lányoknál sajnos ugyanaz a helyzet mint eddig, lehet nem szép ezt mondani, de jelentéktelen a női mezőny.
 

Fiúknál mind a három nap más vezetett. Az első napon Mikko Aronpaa, a másodikon a tavalyi régió győztes Michael Mogard, aztán végül a harmadik napon Eric Carmody elvitte mindenki orra elől a Proven 1 pólót, ezzel ő utazik majd Carson-ba, a világbajnokságra.

 
 Kép forrása: http://games.crossfit.com

Mid Atlantic férfi mezőnye korántsem volt annyira papírforma, mint lehetett volna, hiszen Ben Smith sarkában folyamatosan ott loholt Nate Schrader. A második nap például mindössze 2 pont választotta el őket. Biztos harmadikként pedig a tavalyi Gamesen Laceet egy hellyel megelőző Jordan Troyan.
 

A lányoknál apró meglepetésként nem Christy Adkins szerezte meg az első helyet, ami két okból is kudarc lehet számára: a 6-ik, utolsó előtti WOD-ra felküzdötte magát az első helyre, valamint neki van egy Games 7-ik helye. Az első helyen Gertchen Kittelberger, végig kiegyensúlyozottan és jól szerepelt, egyetlen egy WOD-ot kivéve, a már említett 6-ikat, ahol a 15-ik szerzett helyével egy pillanatra el is vesztette a dobogó tetejét.

 
 Kép forrása: http://games.crossfit.com
 

A harmadik helyen pedig Anna Tunnicliffe, aki szintén igencsak megszorongatta Christyt, hiszen azonos ponttal végeztek, és csak a holtverseny szabály sorolta őt hátrébb, ugyanis Christynek volt egy első valamint két második helye, míg Annanak egy első és egy második.
 

Ebben a régióban érdemes még egy picit foglalkozni a CrossFit Explode nevű csapattal, akik jelenleg a három hét összesített eredményei alapján a legerősebb csapat a világon.

 
  Kép forrása: http://games.crossfit.com
 

A South Central férfi mezőnye a többihez képest picit gyengécske, nem úgy mint a lányok, ahol három elég erős név is képviselteti magát. Jenn Jones elég magasan nyerte a régiót, utána Cassidy Lance, akit két ponttal lemaradva Amanda Schwartz követ.

 
  Kép forrása: http://games.crossfit.com
 

A fiúk sorrendje: Jordan Cook, Jeff Germond, Richard Bohlken.
 

Három hét után mindenkiben elég stabil kép kialakulhatott az idei szezonról, úgyhogy egy picit belemegyünk a statisztikákba. Minden évben van egy kedves oldal és annak kedves készítői, akik nyilvánosságra hoznak nekünk egy összesített tabellát a Regionálisról. Itt lényegében megtekinthetjük, hogy összességében ki hányadik helyen áll világviszonylatban.
Íme a lista: http://www.crossfitregionalshowdown.com/leaderboard/men
 

Elég sok szűrési lehetőség van, úgyhogy nyugodtan lehet benne nézelődni.
Pár dolog amivel érdemes foglalkozni:
- vegyük összességében az első 40 legjobb eredménnyel bíró férfit! Közöttük 13 olyan név szerepel, akik nem kvalifikálták magukat a Gamesre. Ami azt jelenti, hogy ha 40 kvalifikált versenyző lesz a Gamesen, az eddigi számok alapján (ami nyilván változni fog még=nőni) 13 olyan versenyző fog szerepelni a világbajnokságon, akiknél minden bizonnyal vannak jobb versenyzők, akik a Gamesen nem versenyezhetnek. És itt vannak olyan nevek, mint Graham Holmberg (akiről már végképp nem tudni, hogy van-e joga indulni vagy sincs), aki összesítettben a 9-ik legjobb férfi, vagy Marcus Hendren, aki pedig a 12-ik!
- nézzük meg ugyanezt a női sorban! Ez a szám náluk 14. A 14-ből pedig 4 versenyző Európából van, akik joggal ott lehetnének a Games-en, de nem lesznek. Ők a következők: Samantha Briggs (21), Oxana Slivenko (23), Katrin Davidsdottir (28), Caroline Fryklund (31). De említhetnék más régiókból is neveket, például Kristine Andalit, aki összetettben a 9-ik legjobb női versenyző, viszont Canada Eastben csak a harmadik lett, ahonnan két ember mehet tovább.

 
 Kép forrása: Bánat
 

A csapatoknál is lehetne sorolni a neveket, de igazából csak egyet emelnék ki, de őket nagyon: Valley CrossFit, akik brutál jót mentek SoCal régióban, és összesítettben jelenleg a 6-ik helyen vannak. Egyébként meg csak 4-ikek lettek.
 

Viszont Games-re fognak menni olyan emberkék, mint például Emmanuel Maldonado, aki összesítettben a 132-ik, vagy Emily Beers 119-ik, Emily Abbott 126-ik, Marlene Andersson 161-ik, Wanda Brenton 163-ik. De a rekordtartó mindenképp a Shogun CrossFit csapat Ázsiából, akik a 278-ikak a csapatok között.
 
 
A kérdés az, hogy a Gamesen ténylegesen a legjobb nők és férfiak fognak versenyezni?