Vége az idei Regionálisnak

 

Az idei évben ismét lezárhatunk egy Regionális korszakot, ami több okból is nagyon emlékezetes lesz a CrossFit közösség számára. Például, hogy finoman szólva is elkaszált pár igazán nagy nevet, és rendkívül sok új arcot is láthatunk majd a Games-en. De abban úgy gondolom, hogy egyetérthetünk, hogy igencsak izgalmasra sikeredett.

 
Az utolsó héten a legnagyobb nevek közül csaptak össze nem kevesen, mégis a heti sztárnak én magát Mathew Frasert választottam meg, hiszen olyan elképesztő teljesítményt nyújtott, amivel könnyedén varázsolta magát az összesített lista harmadik helyére. Közvetlen Rich Froning és Scott Panchik mögé. Ezzel együtt az ő nevéhez fűződik egy Event 3 (Nasty Girl V2) rekord, az Event 4-ben (strict hspu) a harmadik legjobb idő, és Event 7-ben (pull up+ohs) a második legjobb idő. Igazából semmiben sem volt rossz, ha ezt a kiegyensúlyozott eredményt tudja hozni a Games-en, ez sima dobogós helyezés ott is. Egyébként Math Fraser Games profilján nagyjából összesen három szó szerepel, a legérdekesebb rész pont ezért ez : HOW I TRAIN - I squat.

 


 
A North East régió további érdekessége még, hogy Austin Malleolo és Spencer Hendel sem megy a Gamesre. Mind a ketten amolyan Games veteránnak számítanak ebben a régióban. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Spencernek már tavaly sem sikerült a Games, ezért a hírek szerint igen erőteljesen készült az idei évre. Sajnos a jóslatok beigazolódtak, miszerint idén sem fog neki összejönni, hiszen egy 190 centis, 100 kilós emberről van szó, akinek jóval több energiáját emésztik fel ezek a „tornász” WOD-ok.
A lányoknál Danielle Horan tavaly is nyert, idén is nyert, rajta nincs is mit túlragozni, egy határozottan elég jó képességű lány.
 
 
Afrika
Egyetlen egy mondatot fogok róla írni: a lányoknál Celestie Engelbrecht nyert, aki összesítettben a 205-ik lány, a fiúknál Quinton Z Van Rooyen, aki 384-ik, a csapatoknál pedig a CrossFit PBM, akik összesítettben a 121-ik legjobb csapat.

 
Northern California
 
Szinte majdnem minden beigazolódott, amit erről a régióról írtam, legalábbis a fiúknál. A lányoknál Alessandra Pichelli hozta a tőle elvártat, viszont visszatér a Games-re Chyna Cho, ez kinek meglepetés, kinek nem. Ez három évnyi sikertelen próbálkozás után szerintem elég örömteli számára, mindenesetre még a nevét is imádom.

 
Szoktam választani egy heti legjobb képet… hát ez az év legjobb képe már most. Chyna és párja, Freddy az utolsó WOD után, mikor már tudták, hogy bizony utazni fognak

 

 
Harmadik pedig Margaux Alvarez (ejtsd: Margó!), akinek tavaly is összejött ez a helyezés, aztán pedig egy Games 26-ik hely. Úgyhogy nem egy gyenge mezőny ez, sőt!
A fiúknál az első két hely papírforma, viszont a harmadik helyre két nagy név is pályázott, és egyik sem tudta bevenni magának: Garret Fisher és Wes Piatt. Garretnek mondhatjuk, hogy a Nasty Girl V2-n és az 50-es WOD-on elment az idei éve, úgyhogy 2014-ben a húga fogja képviselni a családot. Wes Piatt… na most őszintén tőle nem is sajnálom, mert ritkán látni ennyire rusnya deadlifteket egy ténylegesen elit versenyzőtől.


Így az első helyre Jason Khalipa álhatott ismét, bár a kötélmászások rendesen megnehezítették az életét, mégiscsak a CrossFit óriásáról beszélünk. Mögötte Neal Maddox, aki a hétvége folyamán még vezette is egy kicsit a régiót, de aztán a kötélmászásban és az 50-es WOD-ban nem igazán tudott maradandót nyújtani, és így vissza is csúszott a második helyre. Tőle nulla pont különbséggel Marcus Filly foglal helyet a harmadik helyen, és csak a holtverseny szabály sorolja őt Maddox mögé.
A csapatoknál a Rocklin CrossFit Honeybadgers az első, őket a tavalyi győztes CrossFit 808 követi, majd a harmadik Miranda Oldroyddal és Pat Barberrel megerősített NorCal CrossFit.
 

 
South West
 

Az itt leírtak lényegében be is igazolódtak, a fiúknál nagyon jól ment Tommy Hackenbruck a régió többi férfi versenyzőjéhez képest, mondhatni viszonylag magasan meg is nyerte a hétvégét. Mögötte pedig a jóslatokat valóra váltó Chris Spealler, aki hetedik alkalommal fog visszatérni a Games-re, csak úgy, mint Jason Khalipa. Patrick Burke lett a harmadik, aki 2012 után újra visszatér a Világbajnokságra!
A lányoknál Andrea Ager ismét lemaradt a dobogóról, viszont Amanda Goodman a 7 feladatsorból 5-ször a legjobb 3 között végzett, ez pedig egy jegyet jelent számára Los Angelesbe. Mögötte a tavalyi győztes Tiffany Hendrickson, majd a már korábban említett Mandi Janowitz, aki kettő (2!!!) éve ismerkedett meg a CrossFittel, most pedig egyenesen a Games-re tart.

 
Tommy Hackenbruck

 
Így négy hét után újra statisztikázunk picit, mégpedig kedvenc oldalunkról:


http://www.crossfitregionalshowdown.com/leaderboard/men


Ha minden igaz, akkor 43 férfi, 43 nő és 43 csapat méretteti meg magát majd a világbajnokságon Júliusban. Természetesen Dave „Navy Seal” Castro szerint ők a legjobb 43-ak. Ismét megnézzük, hogy mit mondanak a valós, összesített eredmények.


A férfiaknál a következő nevek nem fértek bele a legjobbak listájába:


Graham Holmberg összesített 10. hely
Marcus Hendren összesített 15. hely
Spencer Hendel összesített 27. hely
Wes Piatt összesített 28. hely
Kevin Manuel összesített 29. hely
James Newbury összesített 32. hely
Garret Fisher összesített 36. hely
Joe Kearney összesített 37. hely
Nick Urankar összesített 38. hely
Alex Anderson összesített 40. hely

 
Ez az a 10 név, akik valójában benne vannak az első legjobb 43-ban, de igazából mégse.

 


A lányok névsora talán még felháborítóbb számomra:

 
Kristine Andali összesített 9. hely
Amanda Allen összesített 24. hely
Ruth Anderson Horrell összesített 25. hely
Samantha Briggs összesített 27. hely
Oxana Slivenko összesített 29. hely
Abigail Guerrero összesített 30. hely
Jessica Coughlan összesített 34. hely
Lindsey Valenzuela összesített 35. hely
Cheryl Brost összesített 36. hely
Katrin Davidsdottir összesített 37. hely
Amy Dracup összesített 38. hely
Caroline Fryklund összesített 40. hely
Alyssa Ritchey összesített 42. hely

 
13 név! A csapatoknál se jobb a helyzet, de őket már nem sorolom fel. Amúgy ezeknek az embereknek a helyén sok olyan van, aki 100+ helyezést ért el, sőt van aki 300 felettit. Jó kis Games lesz ez, vagy Dave Castro Show, ki tudja mi lesz a jövőben a neve.

 

 
Még egy kis érdekesség, hogy a Regionális és az Open pontszámítása teljesen különbözik a Games metodikájától. Az első kettőnél a versenyzők a helyezésükkel egyenértékű pontszámot kapnak, és a legkisebb számot birtokló a győztes. Tehát nincs lényegi különbség a helyezés értékében, ugyanis egy első hely semmivel sem ér többet, mint mondjuk egy 25-ik hely. Persze most ne a végelszámolásra gondoljunk, de hogy világosabb legyen: a Games-en a szerzett helyezésekért a versenyzők pontokat kapnak, akárcsak a Forma-1-ben. Viszont ezek a helyezések nem bírnak azonos értékkel, mint az előző számítási rendszerben. Itt az első 100 pontot kap, a második már csak 95 pontot és ez ötösével csökken egészen a hatodik helyig. Onnan számítva a helyezések értéke egyre kevesebbet fog érni matematikailag, hiszen már csak két pontos különbözetek lesznek, és ez így folytatódik a 30-ik helyig, ahonnan pedig csak egy pontos különbségek vannak. Ez a valóságban annyit jelent, hogy ha valaki folyamatosan a Top 6-ban végez, akkor  a verseny vége felé egyre jobban csökken annak az esélye, hogy valaki beérje őt egy rosszabb indítással, vagy hogy mellette maradhasson egy elrontott feladatsorral. Ráadásul a Games-en jóval több feladat van, mint egy Regionálison, ahol 7 WOD-ból kell megnyerni azt, ez további plusz pontokat jelent az élmezőny számára, ami szinte garancia arra, hogy a ténylegesen élmezőnyt elszakítsa a többiektől, viszont nagyobb a hibatűrő képessége is, hiszen talán egy nagyobb hiba belefér, ha mellette mindenben jól teljesítesz. Viszont ha ezt a módszert alkalmaznák a Regionálison is, akkor sok helyen megváltoztatná a dobogón állok sorrendjét, de van olyan eset, ahol még a névsor is cserélődne másikra. Akinek van türelme, az nyugodtan kezdjen el számolgatni.

Július, Games!