„Három dolog, amit a CrossFit tanított nekem” 3. rész

Forrás: T-Nation.com
 

A sorozat harmadik, egyben befejező része és talán a legérdekesebb is.
Első rész: http://www.wodcrusher.hu/cikkek/2014-06-03_harom-dolog-amit-a-crossfit-tanitott-nekem
Második rész: http://www.wodcrusher.hu/cikkek/2014-06-04_harom-dolog-amit-a-crossfit-tanitott-nekem-2-resz


Ez egy elég érdekes téma, és valójában Christianon kívül nem sok mindenki világított rá eddig erre. Két féle tiszteletről beszélhetünk a súlyokkal kapcsolatosan, az egyik visszatart a teljesítményedben, a másik pedig a tényleges tiszteletről szól, mint mikor például egy súlyemelő elvből nem lépi át a rudat.

 
„Elég sok CrossFitternél megfigyeltem ezt a dolgot, még azoknál is, akik csak szórakozás gyanánt, hobbiból űzik ezt a sportot, nincs meg bennük ugyanaz a tisztelet a súlyok iránt, mint amit megtalálhatunk az erőemelőknél, súlyemelőknél és a testépítőknél is. És most nem arról beszélek, hogy minden sorozat vagy ismétlés végén ledobják a súlyt (még ha tudjuk is, hogy a legtöbb CrossFit teremben ez történik). Nem, arról a tényről beszélek, hogy egyszerűen nem érzékelik, hogy egy súly mennyire is nehéz valójában.

 
Visszatérnék a barátomhoz, aki 180 kg-t emelt, és a 240 kg-ot tűzte ki magának célul mindössze 4 hónap alatt. Úgy nézett ki, hogy egyáltalán fel sem fogta, hogy 60 kg-t hozni egy elemelésben négy hónap alatt, az őrültség, de megcsinálta! És mindenhol ezt látom. Mikor meglehetősen kezdő CF-esektől hallom, hogy „Haver, tényleg el kell érnem azt a 140 kg-os felvételt (clean)”, miközben a 90 kilóval szenvednek, aztán megcsinálják pár hónap alatt.
 
Mikor elkezdtem a súlyemelést, három tárcsa a rúdon már egy nagy súlynak számított, és a fejlődésem megállt, mert egyszerűen negatívan álltam hozzá, úgy voltam vele, hogy ez meghaladja a képességeimet.”
 
Christian szerint ez egy fura dolog a CrossFit-ben, mert amíg mondjuk egy erőemelő tényleg igazán nagyágyúkat lát, akik 400-450 kilókat guggolnak és emelnek, azt gondolja közben, hogy „Ezek nem emberek, soha nem fogok tudni ennyit.” A CrossFit-ben ez máshogy működik, látják a Games versenyzőket (világbajnokság), akik 140-160 kilókat vesznek fel (clean), és azt mondják, hogy „Haver, ezt nekem is meg kell csinálnom, minél gyorsabban!”.
 
„Arra emlékeztet, mikor a fekvenyomásom megakadt 120 kilónál egy pár évig. Egyszerűen nem tudtam túljutni rajta, bármit próbáltam. Egy fősulis teremben edzettem, ahol egy 100 kilós nyomással rögtön meg is bélyegeztek téged, hogy szteroidozol, szóval egy 140-es nyomás számomra fizikai lehetetlenségnek tűnt, amit csak valamiféle misztikus szörnyek tudtak megcsinálni, akik valahol egy barlangban laknak.

 
Aztán én is bekerültem ebbe a barlangba. Elkezdtem egy kis hárdkór teremben edzeni, egy templom alaksorában. A teremtulaj lökésben (clean & jerk) volt rekordtartó kanadai súlyemelőként, a fia pedig erősember versenyző. A város összes erősembere és erőemelője ebben a teremben edzett. Legalább 10 fickó volt, aki 180-at nyomott, és egy pár, aki 225 felett ruha nélkül. Nem egy Westside volt, de összehasonlítva az előző termemmel, egy alapos pofánvágás volt számomra. Egy pár hét alatt megvolt a 140-es nyomás, aztán nem sokkal később a 160 és végül a 180, kevesebb, mint egy év alatt. Látni ezeket a srácokat, ahogy a nagy súlyokkal dolgoznak, eltüntette azt a bizonyos gátat a fejemből.”

 
Christian szerint ugyanez van a CrossFittel is. Egy csomó versenyzőt lehet látni, akik 150-170 körüli felvételekkel (clean) dolgoznak, meg 120-130-at szakítanak, és ezek mellett egy 140 kg meg 105 teljesen rendben van, és könnyen elérhetőnek tűnik. Az a vicc az egészben, hogy ezzel a szemlélettel, ezek a dolgok tényleg jóval könnyebben elérhetőek.

 
„Valamint nagyon sokan úgy kezdenek bele a CrossFit-be, hogy nincs semmilyen súllyal kapcsolatos múltjuk. A legtöbbjük sportolt valamit, és talán néha dolgozott is súlyokkal itt vagy amott, egyszóval nincs meg az a kapcsolatuk a súlyokkal, mint nekünk, a vas szerelmeseinek. Nem ugyanúgy fogják fel azt, hogy mi a nehéz, és hogy minek kéne lennie a normál fejlődési ütemnek, mint mi. Egy tapasztalt róka valami hasonlót mondana: „20 kilót fejlődni egy fogásnemben egy év alatt, az nagyon jó eredmény, ha már túl vagy a kezdő stádiumon”. Miközben a másik oldalon egy kezdő CrossFitter ezt gondolja: „Haver, minél hamarabb el kell jutnom oda, hogy RX súlyokkal tudjak dolgozni, különben egy lúzer vagyok.” (Megjegyzés: Az RX súly a feladat eredeti kiírásában szereplő súlyt jelenti. Ha 50 elemelést kell csinálnod 100 kilóval, akkor az RX súly a 100 kiló). Egy CrossFit versenyző ezt fogja gondolni: „Froning 135 kg-t szakít, a felvétele meg 170 kg. Mindenképp el kell érnem a 110 és a 150 kilót pár hónap alatt.” (Rich Froning háromszoros CrossFit Games győztes, a CrossFit közösség a világ legfittebb emberének tartja, és sokan mások is – a szerk.)
 

„És tényleg, mindent figyelembe véve, amiről azt gondolják, hogy el tudják érni, azt el is érik. Ugyanez történt velem és a felhúzásommal (high pull, nem pedig deadlift – a szerk.). Elfogadtam Tim Pattersontól egy kihívást, miszerint 125 kilóról nem tudok felmenni 180-ra benne három hét alatt. Ebben az időben a célom 140 kiló volt három hónap alatt, szóval egy kissé megváltoztatta a terveimet. És megcsináltam, mert ráérzett, hogy mivel tud motiválni.”

 
Egy másik példát is említ Christian, mikor Dave Tate csapatával ment el edzeni. Ekkor élete legjobb fekvenyomása 190 kiló volt, de ebben az időben a legjobbja 180 volt, és háromszor sem sikerült neki a 192,5 kilós nyomás az azt megelőző hónapban. Amikor ott a többiekkel edzett, csak kiszemelt magának egy fickót a csapatból, és beszállt hozzá a fekvenyomásba úgy, hogy nem tudta hány kilón vannak. Egy fura, vastag rudat használtak (fat bar), és fogalma sem volt, hogy hány kiló a rúd. Mikor végeztek megkérdezte Dave-et, hogy mennyi volt a súly, mire ő azt felelte, hogy 202 kiló. 12 kilóval több, mint élete legjobb nyomása!

 
Tanácsként: Sokkal nehezebb azt megtanítani egy embernek, hogy fejben hogyan változtasson a hozzáállásán, mint azt, hogy az edzéseit hogy kivitelezze. Viszont Christiannak mégis van egy tanácsa, amit érdemes megfogadni. Ha erős akarsz lenni, akkor a legjobb dolog, amit tehetsz, hogy menj el egy olyan terembe, ahol rohadt erős emberek edzenek! Nem túlzás azt állítani, hogy ha ilyen emberekkel edzel, azok mindenképp elősegítik majd a fejlődésed.

 
Mindent összegezve, a három részben leírtak bárkinek segíthetnek. Mindenkitől, aki keményen edz, tanulhatsz valamit, ahelyett, hogy bezárkózva elutasítanád ezeket a dolgokat, csak azért mert sokkal divatosabb inkább kigúnyolni egy másik csoportot.